Voltam én, volt a szekrény és a sarok, sokszor én és a szekrény is ordítottunk nagyot, üvöltve zokogtam és bújtam hozzá, eggyé váltam vele, tán én is egy fává. Álltam megmerevedve a sarokban, ő meg előttem állt, sokkal magasabban, úgy éreztem kicsi vagyok, apró, tehetetlen, sírtam és egész…

....és még a sorozat lehet, hogy folytatódni fog. Azt mondják, nem rossz technika, hát kipróbálom. Igaz, olvasni sose fogja, de legalább én kicsit, kicsit talán jobban leszek.   Kedves Anya! Furcsa ezt így írni, furcsa így szólítani. Sose szólítottalak így, nem is emlékszem volt e köztünk valaha…

.... és milyen nehéz nekiállni írni, Istenem. Kattogok, olvasok ezt-azt, bambulok a semmibe, ülök a gép előtt a lámpafényben, csendben. Még mindig jobb, mint napközben csendben a felettem lakók szövegeléseit hallgatni. Hm, a mai napom kissé zűrös volt, ezért úgy gondoltam, ide lenaplózom. Néha csak…