Végtelen, kínzó a csend: Nem jön elő Szó,
Szó, mely szomorú, szívedbe markoló,
megfogod, kitéped és messze eldobod,
nincs többé Szó, mely szíveddel együtt dobog.
A lélek valahol ott nem messze, üresen tátong,
melyre a magány egy bélyeget rányom,
és végül a Szó...a Szó nem kap újabb…