Csak a csend, a csend mi körbevesz, áttetsző, hideg ölébe tesz, ringat, ringat a csend, messze a végtelen, fázik a csillag, melegíteni már képtelen. A sötét felhő a Holdat kitakarja, a farkas azt a hegy tetején fájón vonyítja, az erdőben bagoly suhan a fák között, a róka odújába egy apró sün…

Te elmentél, én itt maradtam, éjszakában, pirkadatban, az utam ha így is, tovább járom, de belül nagyon fázom.   Te elmentél, én itt maradtam, itt, a hűvös őszi avarban, hideg szél, mely csípi arcom, próbálok átnyúlni az üvegfalon.   Mert odaát látlak téged, mint elrepülő…