Színház az egész világ, s benne minden ember, jól vagyunk akkor is, ha épp a fájdalom elnyel, kérdezik, jól vagy e , őszintét várnak, te magadban csak hallgatsz, ők erre mást csinálnak, tesznek-vesznek s éltek mindenkori magányban, te itt, ők ott küzdenek az éppen adott csatában. Minek is…

Csak vagy ott, üres létezésben, viharban és zúgó szélben, eső hull rád, ezt is érzed, hideg van ott benn a szívben.   Esőcseppek mosolyognak, vidáman összekapaszkodnak, azt üzenik, ne sírj máma, légy a holnap Boldogsága.   Vágyakozva nézed őket, a hozzád közel tévedőket, ahogy együtt…

Csend volt. Végtelen, sűrű, áthatolhatatlan és önmagába forduló csend. Nagybetűs. A Csendek Csendje, a világ végtelensége. Mégis néha fullasztó és nyomasztó csend volt. Tudta, hogy valami probléma van vele. Rég tudta, de maga se tudta, mi. Vajon vele van valójában a probléma vagy a világgal? A…

Kinn sötét, zuhog az eső. Megállt az idő. Beleveszünk a sötétbe, beleveszünk az időtlenségbe. Vánszorog és ki tudja, hol lesz a vége. A vége. A vége. - visszhangzik a távolban. A könyvet félre rakjuk és csak fekszünk, fekszünk a sötét szobában. Várjuk a másnapot és a másnap annyira lassan…