Csend van benned, szótlan és végtelen, kifejezéstelen és lassan már érvénytelen, hallhatatlan, belső monológok sora, ülsz egyedül az útmenti porban.   Koszos ruhád szakadtan leng rajtad a szélben, csak ülsz ott a porban egyre sorvadó reménnyel, tudod senki nem jön érted - félsz, belül már…

A természet felkészült a halálra, odaveti magát a tél asztalára, elfagy a levél, vele sir a lélek, megjönnek a fagyok, elhal az Élet.   Az ember tűzre vágyik, mindig lobogóra, a parázs alig pislákol, eljött a végső óra, lassú halált halva várva az Új Fényre, újra vágyunk szívünk…

Folyamatos villogások, fények villódznak, agyamba újabb és újabb ingerek íródnak, csak megyek a sötétben, lezárom útjukat a síróknak, lezárom, agyamban apró villámok villognak.   Hangok, zajok s villodzó fények között, őszi-téli sötétségben, az érzelmek elhagyva magam mögött, nem hiszem, hogy…