Volt egyszer egy szélmalom, benne dúdoltam dalom, életemet eladom, vágyaimat feladom, szembe jön a szeretet, jön majd itt hagy engemet, próbálom de nem érzem, a malomkerék forog éppen, szél lebben, és eladom életemet, érzéseim és mi körülöttem kering, mindenemet itt hagyom, itt hagyom e…

Odamegyek, köszönök, se szia, se pá? Szerintetek ez jól van így? Hát akkor csá! Beszélgessetek csak nélkülem nyugodtan, nem számítok, így hamar tovább állok onnan.   Megyek csak előre, forr a vérem, nem szóltok hozzám, beterít a félelem, csak vagyok, hangtalan, csak ott állok, vegyetek…

Kérlek, szólj hozzám, fullasztó a csend, fullasztó az itt és fullasztó a bent, fullasztó a magány és fullasztó a kacaj, a szél fúj és minden port felkavar.   Fullasztó a kék és fullasztó a fekete, fullasztó a sötétség mély verme, a lélek levegőre vár e világban, kiszellőzni a messzi…

Betoppansz, gyomrom összerándul, nincs már erőm ellened, minden elfásul. Kérdezgetsz, én olvasok, nem veszed észre? Nem kellesz még te is a mindennapi képbe.   Ne gyere utánam, ne nyomulj, kérlek, időnként úgy érzem, egyszer megfulladok végleg, megfulladok, mert tudom, ha én nem, jössz…

Az óra zakatol, a hang kalapál, a csend eltelít, a szó odébb áll, szóhiányos és üres a magány, az óra zakatol, a csend kiált.   Nincs mit mondani, kérlek ments ki, kinn meleg, benn hideg és a semmi, és az óra zakatol ... üvölt a csend, libbenjen meg már egy érzés odabent.   Nem libben,…