Sötét felhők borítják az eget, szívják magukba a perceket, szívják magukba a percet az órát, míg végül a másnap vár. Ott állsz alattuk, s a sötétség beszív, egyre csak magába szív, a benned élő keservesen sír, az összekapcsolódó majdnem fekete felhőtakaró, feletted elterülő, feléd…

Már csak a papírjaimra vártam, hát, időbe telt. Sokan voltak, vártak, mégis pörögtek az események. Főleg, miután belibbent egy nő. Rögtön felvillanyozódtam, felfigyeltem rá. Nem is tudja, hogy átmozgatott. Belül. Valahogy kitűnt, kiemelkedett a többiek közül, pedig jó páran ültünk ott a váróban.…