Csend volt, mindenki oly messze, üresnek mutatkozott a délután sötétedő leple, csak ültem, magamba fordulva a sorok között, majd észrevettem, arcomon le könnycsepp pörög, szorított, nyomott a mellkas, facsarta ki a könnyeket, melyeket a fal elkap, mert igazán nem jött ki, belül maradt s…

Beléptél, szóltál hozzám, s még mindig olyan távoli voltál, olyan elérhetetlen, megfoghatatlan, bennem derengett a félhomály, aztán egy váratlan percben hozzám értél, megsimogattál, bőröm alatt bizseregni, formálódni kezdett minden mi fáj, ha még érzek valamit is, de belül mintha szakadozott…