Ki tudja, hiszem, léteztél velem ott benn,
egy ideig együtt lebegtél velem,
majd jött egy vérzés és te elmentél,
én ott maradtam, s már nem volt remény.
Nem akartam igazán élni nélküled,
az emlékezet egyszerre valós és álom-szédület,
de a sejtjeim, a lelkem mélye tudja, ott voltál,
én…