Elegem van már belőlük, festek, írok, olvasok, mindig csak a szenvedések: szótag, szavak, mondatok, egyszer még jó volt, aztán már nem, s megszűntem érezni, szavakkal teljesen felesleges mondani vagy kérdezni, mert a smájlok mosolyognak vagy szomorkodnak magukban, sírnak, csodálkoznak,…

Úgy szeretnék fenn lebegni, sárkányokkal perlekedni, zöld fényekben messze szállni, kék fényekben muzsikálni, egy furán fényes másik világba érni, és odaát sose félni, angyalokhoz már nem térni, lebegni a messzeségben, tiszta és végtelen fényben, könnyedén és ellazulva, sárkányokhoz…

A robot nem érez, nem válaszol, nem kérdez, nem beszél, csak teszi a dolgát, azt mondja, már semmi se fáj, de a robot fő adottsága az érzelmi hazugság, reggeltől estig egyik lába a másik előtt jár, majd aztán este mégis a világ várja, robot- lélekkel kimegy a világba, a világ nem nagyon…