Itt ülsz szemben velem, találkozik tekinteteddel tekintetem, csak figyellek, mélyre látok, látom mennyi küzdés, mennyi érzés van benn ott, szemed mögé látni, arcodon végigfolyó könnycseppek, először nem, de aztán sejtettem, örömből tetted.   Itt ülök veled szemben, tekinteted találkozik…

Lassan távolodsz szívemtől mint éjszaka a nappaltól lassan, hangok nélkül, már a falon át se hallatszol, próbállak érezni de messze a végtelenbe tűntél, emlékekbe, kedves szívem, miért is merülnél?   Lassan távolodtál szívemtől mint Hold a Naptól, fényfoszlányok repdesnek, lelkemben magány…