Középiskolás koromban, mikor a hormonok változnak, nagyot borult bennem valami. Elkezdtem József Attilával vágyni a halálba. Hosszú évek teltek, több depressziós időszak követte egymást, állandó feszültség, szorongás volt jelen bennem, szociális beilleszkedési zavarok, idegenség érzet a világban. Alternatív utakon jártam, spirituális körökben is mozogtam, mozgok, pszichológusra is szükség volt/van, időnként, mégis az évek előrehaladtával jött a pánikszerű félelem és nem volt kiút. Már idővel semerre. Most, jelenleg, orvosi segítséggel úton vagyok kifele a bajból. Gyere velem! Menjünk együtt! Segítek, segítsünk egymásnak, egymáson! Szeressünk, hisz az Élet egy a Szeretettel!