Figyeltél rám mindig, nem hagytál egyedül, pedig a lelkem gyakran elmerül, elmerül, nincs érzés mi felszínen tartsa, a szívem lassan már fekete, nem tiritarka, mert a hosszú hétköznapokon minden el van takarva, a lélek nem őszinte, belülről graffitiket fest a falakra, és mit kiáltana senki se…

Csak írtam, belepett az éjszaka, távol voltál tőlem és nem kerültem már haza, bolyongtam utcákon, hideg volt és kihalt mind, azt mondtad, szeretsz, egy téboly, régi csapda, s én azt hittem, anyára találtam megint. Ma már tudtam, ez csak a régi csapda, mélyre süllyedek az érzelmi…