Mentem, mentem egymagamban, szél borzolta szét a hajam, csak mentem egymagamban, falak védtek a magasban, felettem a sűrű égbolt így szólt: hát a sebekből nem elég volt? és szél zúgott át fülemen, a tónál álltam madárlesben, végtelen és fodrozódó, önmagamba zárkózó. Emberek jöttek és…

Sötét szoba mélyén, lelkem rejtekén, szívem megbújik, többé már nem remél, magamra hagytál, hangtalan cseng a szó, csak belül cseng, nem kimondható. Az élet itt lenn, nem más mint mulandó, tisztult sötét csend, már nem kavargó. Nem ismersz, nem ismered életem és létem, nincs jogod…