Miért nem szólsz egy szót se? Cseszd meg, miért kerülsz?

Kerülsz mert nem bírod a sötétet, kerülsz mert lelkem a szürke mindennapokba merül,

sötétségbe vágyik, az alvás szinte mint maga a halál,

akkor végre, többé semmi, semmi se fáj.

Nem fáj a szótlanság, nem fáj a magány, nem fáj, hogy kerüllek, mert kerülsz,

ha mondok valamit, nem válaszolsz, valószínűleg csak menekülsz,

azt mondod, gondoljak erre-arra ne legyek bánatos,

vagyis ne érezzek, esténként magamban fekszem hanyatt ágyamon,

és sokszor nem érzek, valóban nem érzek semmit,

mert fáj ha megtagadom az érzéseim az Istenit!

Miattad se leszek happy, boldogságosan, rózsaszínfelhős,

a hazug stínjáték már így is a mindennapjaimba tekergős.

Az átlag - normális emberfajta nem tudja milyen kimerítő a játék,

versben válik valóssá, valahogy láthatóvá a belső sötét tájék.

Ha nem szólsz hozzám, hát ne is tedd, tudod magasról teszek rá,

már nem remegek senki szeretetéért, a lelkem már nehezen veszem rá,

hogy érezzen, hogy ember legyen, egy kibaszott ember a sok közül,

reggeltől estig a lélek üressége hidegben megfagyó sejtekbe perdül,

de tudod mit? Tudom, te ezt úgyse érted, nyugodtan tégy ahogy érzed,

ne szólj hozzám , maradj tőlem távol hisz normális az életed,

családod van, gyerekeiddel rend van, szereted a férjedet,

én csak egy lány vagyok, tán túl sötét ennek a világnak,

mindig is egyedül de erővel nyomultam, gyakran a halálnak,

csak fejben de késeket vágtam az üvegfalba,

szét szikrák pattogtak, álltam a sarokban,

épp mint anno anyám elől, védtem magam,

az üvegfalat mégis én csinálom de képzeletben én is pattintottam,

reszelősen éles kések repültek szerteszét,

jobb is ha nem vagy körülöttem, ki van tán így is fél.

Van? Hát nincs. Dobálhatom a késeket, mást nem sértek meg,

csak a saját emberi - testi lényemet.

Lényem egyszerűen csak sötétebb mint az átlag,

vágyik által lépni a földi határokat,

és ha mindez ijesztő vagy fárasztó neked, hagyj meg a magánynak,

szóba már ne keveredjünk, fáradt vagyok nekiállni a csatának.

Mert az üvegkocka belsejében is csak rád vágyok,

hogy ölelj át, és kicsit oldódjon magányom.

Napi 4? 8? Kapcsolatok? Konkrétan már egy se,

megmarad a sötét éjszaka rám boruló bársonyleple.