- ÖT KAPCSOLÓDÓ TÉNY, AMI A HSP-TAPASZTALATOT JELLEMZI -
Ahogy nőttem, szurkálós, beszólogatós gyerek voltam. Utáltam mindent, ami szorosan tapadt a csípőmhöz, így harisnyából pl háromszor nagyobbat kellett venni. Érzékeltem, mikor a szüleim veszekedtek, még akkor is ha mindez szavak nélkül zajlott. A nyüzsgős, tömeges helyek - mint például az osztályterem- teljesen kimerítettek, így a nap végén már csak arra vágytam, hogy visszavonulhassak a szobám csendességébe. Az agyam soha nem kapcsolt ki, még akkor is az érzelmeken és a gondolatokon rágódott, amikor már mindenki más továbblépett. Mélyen átéreztem dolgokat, a zenétől a filmekig, egészen a társaim által kimondott szavakig.
Ekkoriban még nem tudtam, hogy hiperérzékeny vagyok. ( a későbbiekben : HSP ) A népesség 15-20 %-a tartozik ebbe a körbe, akik könnyen lesznek túlstimuláltak és mindenféle stimulálást mélyen dolgoznak fel, a képitől, a hangokig és az érzelmekig. Szenzoros érzékenységnek is nevezik, az hogy a HSP - csoportba tartozol, azt jelenti, hogy sokkal inkább forogva, fejre állva tapasztalod az életet mint mások. A hiperérzékenység, nem ugyanaz mint az introverzió (persze szerintem együtt is előfordulhatnak), a depresszió és a szorongás ( ami ha hiperérzékenység járul hozzá még sokkal nehezebb dolog) , vagy akár az autizmus - a biológiai különbözőségek miatt, az idegrendszerünk sokkal alaposabban "emészti" meg az információkat. Bár ez a jellegzetesség problémákat okozhat egy hiperérzékenynek, ( pl túltelítődhet ) , hihetetlen erőt is ad.
Milyen is hiperérzékenynek (HSP) lenni? Itt van öt igazság, ami az én tapasztalataimat jellemzi - ami utat törhet feléd ha HSP vagy.
1. MÉLYEN ÉRZEK DOLGOKAT - DE TE TALÁN SOSE FOGSZ ERRŐL TUDNI
Amikor a film betétdala szárnyalni kezd, ÉRZEM. Amikor az utcasarkon egy ember pénzt koldul , ÉRZEM. Ha megbántasz vagy inzultálsz, ÉRZEM. Mindet érzem, nagyon mélyen.
Amikor fiatalabb voltam, az érzéseim drámai költeményekben mozdultak ki, vagy épp egy krízis átélésében a saját szobámban. ( néha még ma is így történik ) Néha sírok, sőt talán kiabálok is, de gyakrabban mint kellene, kívül nyugodt maradok ( annak tettetem magam - megjegyzés) , miközben belül felrobbantanak az érzéseim.
Ahogy idősebb lettem, megtanultam hogyan állítsam fel jobban a határaim, hogyan törődjek magammal, és hogyan beszéljek magammal sokkal pozitívabb, gyakorlatiasabb nyelven, mint érzelmi szélsőségekben. ( oh de ismerős, szélsőségek ) De még ezekkel a megküzdő stratégiákkal is, az érzéseim néha túl nagyok és túl erősek.
Talán sose tudhatod, hiszen az érzéseim túl nagyok hogy igazán teljesen megosszam. Ennek eredményeképpen, hidegnek tűnök és közömbösnek, amikor igazából, csak próbálom kezelni és levédeni a túl magasra ugró érzékeléseimet.
2. EZ NEM RÓLAD SZÓL, HANEM A KÖRNYEZETEMRŐL
A környezet igencsak fontos egy hiperérzékenynek. Teljesen kiüt minket, nagy intenzitással. Mi vagyunk azok, akik egészen pontosan meg tudjuk neked mondani, miért kényelmes bármekkora kis adott tér is, vagy épp azt, hogy miért nem "működik" - túl kemények a székek, nincs elég magán tér, a villany le van kapcsolva stb. Az én érzékenységem a környezetemre jóval nagyobb, amikor egy hangos, nyüzsgő étteremben vagy bárban vagyok . A kemény felületek amik visszaverik a zajt, a közel egymáshoz terített asztalok, a beszélgetések zaja ami minden irányból támad, mind arra buzdít, hogy elmeneküljek. ( DE MINDEN NAP KELL EBÉDELNI ÉS EZT MINDEN ÁLDOTT NAP VÉGIGÉLEM )
Alig-alig lehetséges, hogy szombat éjszaka elmenjek egy bárba, ( talán azért is, mert már a 30-as éveimben járok ) - a testek, a zajok, a részeg, vad ismeretlen, ez a hely KITÖRNI KÉSZÜL, EGYSZERŰEN MINDEZ TÚL SOK. Bár már kialakítottam egy jobb kapcsolatot az érzéseimmel. Ahogy idősödtem, talán még érzékenyebbé váltam fizikai környezetemre.
Hasonlók mondhatók el a munkakörnyezetre. Mostanság hálás vagyok, hogy otthonról dolgozhatok, - ami szerintem ideális felállás a hiperérzékenyeknek. De nem is olyan régen tanár voltam egy osztályteremben , előtte pedig teljes munkaidőben dolgoztam egy irodában. A zaj, az a sok test, és mindig egyre több, megnehezítette hogy koncentráljak és jól csináljam a dolgom.
Aztán persze, ahogy minden HSP, magamon érzem a szemeket, amik megfigyelnek és értékelnek, mindegy hogy a főnököm vagy egy fel-le járkáló munkatárs, aki látja, mi van a képernyőmön, és ez eléggé túlstimulál. Amikor újságíróként dolgoztam egy irodában, egyszerűen a gondolat, hogy mások is hallgatják az interjúmat túl sok volt, szóval mindig akkor ragadtam meg a telefont, amikor a mögöttem ülő fickó szünetre ment.
Tehát, hogyha látsz valahol kint, és érdektelennek vagy szabadnak tűnök, talán egyáltalán nem is én vagyok. Mikor lelépek egy partiról, és elfutok épp azután hogy kiszolgáltak, nem bunkónak próbálok lenni.
EZ NEM RÓLAD SZÓL, HANEM A KÖRNYEZETEMRŐL
3. NEM TUDOM SZABÁLYOZNI VAGY LEÁLLÍTANI
Tanultam már megküzdő stratégiákat ahhoz, hogy ne szívjam be más emberek érzelmeit, és hogyan csillapítsam le a elárasztottságot. Elkezdtem nemet mondani olyan dolgokra, amik nem jók nekem, és olyan környezetekbe csatlakozni, ahol jól érezhetem magam, nem kimerülve. HSP természetemnek megfelelve alakítottam ki a kapcsolataimat és a munkámat, inkább így mint súlyosbítva azt.
DE PERSZE MÉG MINDIG HIPERÉRZÉKENY VAGYOK.
Időnként napok de akár hetek is elmennek anélkül hogy HSP-ként való létezésemre gondolnék. De aztán besétálok egy zajos étterembe, vagy épp a takarót vissza kell hajtanom a lábamnál, és végül újra emlékezek az érzékenységemre. Különösen akkor érzem amikor a párommal veszekszem és a szavai fellobbantják a reakcióimat és napokig bennem maradnak.
Elain Aron kutató szerint hiperérzékenynek lenni biológiai tulajdonság, ami azt jelenti , hogy a hiperérzékenyek már ezzel születnek, és így is fogják leélni az életüket. Ez egy olyan vonás, ami közel 100 fajban megtalálható, a macskáktól, a madarakon át a lovakig. A kutatás azt mutatja, hogy a HSP-agy különbségeket mutat a nem HSP - egyedek agyával szemben.
Sajnos, a hiperérzékenyeket (köztük engem is ) sokszor megszégyenítenek vagy félre értenek az adottságunk miatt. Mindenki azt mondja, hogy keményedjünk meg, ami maga után vonja, hogy ez a jellegzetesség gyengít minket.
DE EZ NEM VALAMI OLYAN DOLOG, AMIT MI VÁLASZTOTTUNK, EZ NEM VALAMI OLYAN DOLOG, AMITŐL MEGSZABADULHATUNK. HOGY MAGUNKHOZ TUDJUK ÖLELNI, ÉS HASZNOSÍTANI TUDJUK HIHETETLEN EREJÉT, ÉLETHOSSZIG TARTÓ TANULÁSI FOLYAMAT.
4. FELFIGYELEK AZ EMBEREK LEGAPRÓBB DOLGAIRA
A hiperérzékeny emberek sokkal apróbb részletekre felfigyelnek mint mások, és a kutatások azt mutatják, hogy az emberek szükségszerűen "a legfényesebb dolgok" a mentális radarjukon. Ezt a két dolgot egyesítve, olyan dolgokat képesek az emberekben olvasni, és olyan apró finomságokat képesek a hangulatokban észrevenni, hogy AZT IS HALLJÁK, AMI NINCS KIMONDVA.
MÁS SZAVAKKAL, SOK APRÓ DOLGOT MEGFIGYELEK, AMIT AZ EMBEREK - AHOGY ŐK GONDOLJÁK, ZÁROLVA TARTANAK. ROSSZ NAPOD VOLT? ÉN MÁR A REZGÉSEIDBŐL MEGMONDOM. ROBBANNI KÉSZÜLSZ? ÉRZEM, HOGY MÉRGES VAGY, ÉRZEM, AHOGY MÉRGED PÖFÖG, ZAKATOL A SÍNEKEN MINT EGY VONAT.
NÉHA EZ A KÉPESSÉG KIFEJEZETTEN JÓ, MERT SEGÍT JOBBAN KAPCSOLÓDNI A MÁSIKHOZ. MÁSKOR VISZONT LEGJOBB LENNE KIKAPCSOLNI, FÁRASZTÓVÁ VÁLIK FOLYAMATOSAN MÁSOKRA HELYEZNI FIGYELMÜNKET. ( EZT MÁR A PSZICHOLÓGUS IS MONDTA )
5. CSAK MERT ÉRZÉKENY VAGYOK, NEM JELENTI AZT, HOGY NEM VAGYOK KÉPES SEMMIRE.
AZ IGAZ HOGY A HIPERÉRZÉKENYEK OLYAN KIHÍVÁSOKKAL KÜZDENEK AMIKKEL MÁSOK NEM ÉS TALÁN SOSE FOGJÁK TELJESEN MEGÉRTENI. IGAZ, HOGY A LEGKISEBB DOLGOK IS STRESSZBEN TARTANAK MINKET, KÖNNYEN ELSÍRHATJUK MAGUNKAT, ÉREZHETJÜK A FIZIKAI ÉS ÉRZELMI FÁJDALMAK MÉLYSÉGÉT.
DE MINDEZ NEM JELENTI AZT, HOGY NEM TUDUNK ALKALMASAKKÁ VÁLNI, MAGABIZTOSSÁ, FELELŐSSÉGGEL LENNI AZ ÉLETÜNKÉRT. HIPERÉRZÉKENY EMBEREK A MŰVÉSZEK, AZ ALKOTÓK, A GYÓGYÍTÓK. EGY ADOTT FORRÁS ALAPJÁN, NICOLE KIDMAN, ALBERT EINSTEIN, DEEPAK CHOPRA ÉS SOKAN MÁSOKRÓL IS ÚGY GONDOLJÁK, HOGY A HSP-K KÖZÉ TARTOZNAK.
A HSP-K VÁLTOZÁST HOZNAK A VILÁGBA, MINDEN AKADÁLY ÉS NEHÉZSÉG ELLENÉRE AMIVEL SZEMBE KELL NÉZNÜNK.
...ÉS TE IS, KEDVES HSP, TÁMOGATLAK!
