Beszélgetésük helyszíne és a négy résztvevő kiléte anonym, nem hozzáférhető.
I. felvonás
Szereplők:
X, Q és egy adott ponton bekapcsolódó Y
Z nincs jelen
X :
1996 óta depresszióval kezelnek - mondja halkan, diszkréten, de nincsenek nagyon a közelben, feltételezhető ha többen lennének, nem lenne ilyen nyitott - Q tudja - teszi hozzá.
Q hallgat, mert hát mit tudna mást, X gátlástalan szövegelésbe kezd. Q szívesen hallgatja.
X Q-hoz :
Te, és mi van Z-vel? Tudunk róla valamit?
Q :
Hát itt-ott, mindig tanít valahol.
X :
Mert én ismertem ám Z-t régről ...... megvan annak is a maga baja. Meggyőződésem, hogy mániás.
X és Q kitárgyalják Z-t . Z ekkor már régen nincs jelen.
Y :
Felháborodik de ezzel együtt kezd rosszul lenni. Kezdődik a hasfájás, a feszülés, nem lesz ez így jó. Nem tud elmozdulni. Fejét lehajtja. Épp eltűnni készül a süllyesztőben, hogy amit eddig tökéletesen leplezett és takart kemény munkával, kiderülhet, továbbra is takarja és ehhez minden erő kell. Megbújik szégyenében.
X:
A vérnyomáscsökkentő mellé mi az a két antidepresszáns. Mert szedek gyógyszert. Reggel és este kell bevenni. Itt vannak az unokák .... hát jól akarok lenni.
Q :
Hallgat. Mi mást tehetne. Z gátlástalanul szövegel nem törődve senkivel és semmivel maga körül.
Y :
Kezd egyre rosszabbul lenni.
Befejezhetné. Senkinek semmi köze ahhoz, hogy ő hány gyógyszert szed és mikor és milyen baja van. Z gondjaihoz végképp semmi köze, akkor se ha állítja , jóban van vele - gondolja.
X és Y:
X:
Miért hajtod le a fejed? Érintett vagy? Mert akkor abbahagyom .....
Y felemeli a fejét és amilyen határozott erővel akkor épp képes, így szól:
Nem. Nincs semmi baj.
X:
Ne is legyen.
Y gondolja :
Elmehetsz Te a jó büdös picsába. Abbahagyni épp akkor szokta mindenki, amikor már kicsinált. Gátlástalan egy nő vagy. Gondolsz te egyáltalán arra, hogy a másiknál a dolgok közepébe gyalogolsz? Amúgy bazdmeg, Z életéhez is mi közöd van neked? Hozzám mi közöd van? Egész életemben színjátszok és leplezem a lelkem zavarait és jössz te és pillanatok alatt lerombolsz minden gondosan épített helyileg alkalmazott védőfalamat! Mert nem mindenki beszél ám ezekről ilyen halál nyitottan és látványosan mint te. Van, aki szégyenben nőtt és szégyenben él és nem tudhatod mikor gyalogolsz a szar közepébe. Hát most belegyalogoltál, úgyhogy nagyon gyorsan húzz innen a picsába, amíg szépen mondom!
Lassan X lelép.
Y és Q újra maguk maradnak. Egy időre a téma elhallgat.
II. felvonás
Szereplők:
Q és Y
X kilépett
Z nincs jelen
Q :
Z, - ahogy X is mondta - diagnosztizáltan bipoláris - Y : és bazdmeg, ezt te is honnan a picsából állítod? vagy csak erősíted X-et ? - nála így és így jött ki a mánia - és mesélt és mesélt és mesélt Z-ről mindenféle dolgot persze Z jelenléte nélkül.
Y :
Elámulva hallgat, de zavarja, hogy Z-ről mint diagnosztizált bipolárisról van szó.
Q :
..... de nem akart gyógyszert szedni .... - Y : ezt már megint honnan a jó büdös francból? - kezd besokallni -
Q: (mesél tovább) .
... mert amúgy Z segítőkész ember volt és jól elbeszélgetett itt mindenkivel, azért mondogatják meg hiányolják sokan - Y : fasza, tán kevésbé vágódok be, nincsenek olyan képességeim mint Z-nek - de - folytatja Q - nem tudták, mi áll minden hátterében.
Y :
Kezd ideges lenni és kezdi sajnálni Z-t. Mennyi mindennel küzdhet, mennyire magányos lehet sokszor, hogy minden a férfiak és a szexualitás fele hajtja. Kezdi érteni. A történetek mögött meglátja a rejtőzködő magányos Z-t, aki ugyanúgy szenved, csak más taktikákat használ az élethez.
Y végül mérhetetlen eltelítődik a sok szarral, hogy X és Q útjára indították eme párbeszédet a depresszió és a bipoláris zavar világából. Egyszerre válik zavaróvá, egyszerre szégyenné, de minden erőt bevet hogy leplezze önmagát és bár mindenki úgy beszél Z-ről mint valami nagyon gázos nőszemélyről, Y elkezdi igazán érteni. Hiszen, bár ő maga sem ismeri, csak egyszer találkozott Z-vel de hallott már annyit, hogy átérezzen a falakon és összeérjenek a belső árnyékok minden zavaró tényező ellenére.
