Gyermeki lélek írja a történetet,

előtted attól a perctől mint bűnlánc örvénylett,

szerettem volna jó és elfogadott lány lenni,

a szeretetért mindig próbáltam megfelelni,

de neked sose lehetett, ma is bennem szorul az élet,

utánad már minden egyes embertől félek,

néha figyelem őket, nem vagyok a nagyvilág része,

abnormális szinten lett az évek alatt lelkem széttépve,

darabokra szakadt hamarabb mint hinnéd,

tanítottál, éreztettél, valahol üzentél, menj minél messzebb innét,

szakmád szerint is tanítottál, de a Valós Másik Élet veled bújócska volt,

minden társas helyzetben hogy mi voltam? Sötét szégyenfolt.

Mert nem voltam olyan, - milyen? - az ideális, akit vártál.

hamar elkezdett bennem forogni, nem csak menny, pokol, ördög, sátán,

volt ki mondta: tudod mibaj? hamar kellett felnőnöd,

ültem mellette és szorongásom elfullasztott, nem jutottam levegőhöz,

majd mentem ki a levegőre, hol egyedül a szabad térben,

jobb volt mint zártan sokakkal teljes emberi közelségben,

mert lásd, így is, így is elmúltam 30 éves,

a nyugtató keserű nyelvemen, a világ emberi moraja félelmetes,

és játszok, mindörökké játszom, játszom hogy minden rendben,

pedig nagyon nincs, sose volt, mióta gyermeked lettem,

itt is - ott is - amott is a szégyentől remegtem, maradtam számodra kezelhetetlen,

sokszor fohászkodtam bocsánatért, hogy belőled születtem,

hogy annyi fájdalmat okoztam, de te se voltál sose igazán mellettem,

ma is félek, ha egyszer meghalsz, a magam bűnének fogom hinni,

hisz teltek hosszú évek, és annyi zsarolást  sikerült lelkembe beinni,

nem akarok neked gond vagy csak egy nagy kolonc lenni,

játszok míg kell, szépet és hazugot, csak a világ legyen képes életfogytig elhinni,

megszűntem a felnőttet,

s a gyermeket szeretni.