KUTATÁSOK MUTATJÁK KI, HOGY A GYEREKKORI ESEMÉNYEK MÉG A FELNŐTTKORBAN IS VISSZHANGZANAK 

A kliensek általában nincsenek egészen tudatában a gyerekkor hatásainak. Nálam a gyakorlatban sokan arról számolnak be, hogy valójában "jó gyerekkoruk" volt, csak azért hogy felfedezzék,mennyire megedződtek és mennyi stresszes, vagy akár kifejezetten mérgező szituációt viseltek és bírtak jól gyerekként. Gyakran épp azért keresnek ma terápiás lehetőséget, mert anno sok évvel ezelőtt, "olyan", stresszes, vagy kifejezetten mérgező dolgok történtek velük. 

Ezek a stresszes események - amiket a továbbiakban az alábbi mozaikszóval jelzünk - ACES - Adverse Childhood Experiences -  mint például a válás, szülői elkülönítés (elkülönülés, mindegy, akár a pár különül el egymástól, akár a gyereket zárják el, romboló ), alkoholizmus, - és sok minden más között, a fizikai és az érzelmi bántalmazás. Az első leleplező tanulmányban - ami egyben határkő is volt - két évtizeddel ezelőtt - a kutatókat is megdöbbentette mekkora és milyen gyakori a stresszes gyerekkor hatása a felnőttek fizikai és mentális egészségét illetően.

Történelmi szempontból, a pszichiátria területén a gyerekkori traumák hatását sokáig nem ismerték el. Van der Kolk (2015) " rejtett járványnak" nevezte ezt,  és felszólalt a Fejlődési Traumatikus Zavar új diagnózisa mellett, a Mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyvének (DSM) frissítésekor. Erősítette, hogy rengeteg diagnózis, mind gyerekeknél mind felnőtteknél kimutatva, valójában a stresszes, mérgező gyerekkoron alapszik. Továbbá a kutatások azt is kimutatták, hogy ezeknek a traumatikus gyerekkori élményeknek nemcsak hogy jelentős a hatása, hanem különösen gyakoriak, mindennaposak.

Ezeket a tapasztalatokat például a társadalmi-gazdasági státusz körül találták, Bűnöző társadalmunk nagy része például gyerekkori bántalmazások és az elhanyagolás háttér történetével rendelkezik. A kutatás támogatja, hogy az ACES nagyon gyakori minden fajt és minden társadalmi-gazdasági osztályt érintve, fehéreket is beleértve, a társadalom közép - és felsőosztályához tartozók nevelését is érintve. Az érintettekre tekintet nélkül, mára tisztán bizonyított : A megnövekedett ACES-nek (káros gyerekkori tapasztalatok ) átható és hosszan tartó hatásai vannak a felnőttkorra, ami a személy működésének több területét befolyásolja.

 Children’s exposure to Adverse Childhood Experiences is the greatest unaddressed public health threat of our time." —Robert Block, American Academy of Pediatrics

Hosszútávú hatások 

A kutatók vizsgálták az ACES hatásait, és azt találták, hogy ezeknek a tapasztalatoknak élethosszig tartó mentális és fizikai egészséget érintő  következményei lehetnek.  Ilyet lehet az, hogy felnőttként képtelenek vagyunk mélyen aludni, nehézségeink lehetnek a koncentrálással, megnövekszik felnőttkorban a depresszió, a szorongás, az evés zavarok lehetősége. A magasabb fokú ACES vezethet különféle felnőttkori fizikális betegségekhez : mint például a szívbetegségekhez, daganatos betegségekhez, stroke-hoz, IBS-hez ,  vagy csonttörésekhez. A viselkedési következmények közé sorolható például az öngyilkossági fantázia, a szexuális összevisszaság - vagyis kapcsolati szabadosság. persze ezzel járnak a kapcsolati problémák. az alkohol illetve az anyagfüggőség.

Hogyan járhatnak ezek az események olyan hosszan tartó következménnyel a fizikai és a mentális egészségre ?  Egy lehetséges magyarázat a neurológia területéről származik, rögzítve, hogy a stresszes gyerekkornak és a korai bántalmazásnak az agyi fejlődésre komoly hatásai vannak.

Hatások az agyi fejlődésre 

A neurológia területe próbálja elmagyarázni, hogyan is néz ki az agyi szabályozási zavar gyerekkorban. Minél stresszesebbek az események, annál nagyobb a korreláció az agyban létrejövő lehetséges strukturális elváltozásokkal.

Példának okáért, a kutatás támogatja azt a nézőpontot mi szerint a stresszes gyerekkor kölcsönösségben áll a prefrontális kéreg és az amygdalat érintő változásokkal. Ezek az elváltozások állandósíthatják  a visszaható és az irracionális válaszokat. Továbbá, a talamusz és az agykéreg -  az emocionális kontroll és szabályozás területe - ugyancsak olyan területei az agynak, amire hatással vannak az élet tapasztalatai körülményei. Poletti és kollégái (2016) arra derítettek fényt, hogy a stressz elváltozásokat okozhat a hippokampusz területén ( agytörzsi rész ) és hogy a traumák történetisége  kapcsolatban áll a hippokampusz térfogatának csökkenésével. 

MENTÁLIS BETEGSÉGEK, MINT PÉLDÁUL A BIPOLÁRIS ZAVAR , VAGY A  SÚLYOS DEPRESSZIÓS ZAVAROK KAPCSOLATBAN ÁLLNAK A HIPPOKAMPUSZ CSÖKKENŐ TÉRFOGATÁVAL.

MIK VALÓJÁBAN AZ ACES - RIZIKÓFAKTORAI ?

- ÉRZELMI BÁNTALMAZÁS - VERBÁLIS, KICSINYELLÉS, ELBAGATELLIZÁLÁS, LEHORDÁS, HARC, VAGY AMIKOR KÜLÖNFÉLE NEVEKEN HÍVNAK

-  SZÜLŐI ELKÜLÖNÜLÉS VAGY VÁLÁS

- ALKOHOLIZMUS A HÁZTARTÁSBAN

- MENTÁLIS BETEGSÉG A HÁZTARTÁSBAN ( AKÁR EGY NÁRCISZTIKUS SZÜLŐ )

- BIZALMAS (ZÁRT ) FENYEGETÉS A  TÁRS FELÉ

- FIZIKAI BÁNTALMAZÁS , ELHANYAGOLÁS

- SZEXUÁLIS VISSZAÉLÉS

- KRÓNIKUS ORVOSI ÜGYEK / PROCEDÚRÁK

A pszichoterápia, a tanácsadás, vagy a hagyományos beszélgetős terápia segíthet mind gyereknek és felnőttnek, hogy kibeszélhessék gyerekkori traumáikat. Más terápiák segíthetnek újrahuzalozni az agyat, ilyen pl a Neurofeedback terápia. Fontos, hogy a traumákra szakosodott terapeutát találjunk, aki egy olyan kezelési tervez szabhat ki, ami a páciensnek és egyéni történetének megfelelő. Persze egyéb más terápiás formák is szóba jöhetnek, amik segíthetnek az érzelmi működés zavaraiban, ilyen lehet a Kognitív Viselkedésterápia (Cognitive Behavioral Therapy CBT )