Itt vagy Te és vagyok én, 

a kerek világ közepén,

van a van és van a nincs,

a kettő együtt soha sincs,

ott vagy te és emitt én,

magányos belső burokban él,

bár keres téged, nem talál,

belül mindig kicsit halál,

mert persze itt vagyok én, amott te,

világunk elfelezve,

határvonal, hiányzol,

ha érzek, tán hibázom,

belső burok közepén,

a lelkem már sose fél,

már nem várlak és nem érzek,

érzéseket cserélek.

Mert ott vagy te és emitt én,

ellentétben lebegvén,

vagy is és nem is vagy,

többé meg nem ragadlak,

mert a világ hol fekete hol fehér,

színekben sosem él,

mert van a van és a nincsnek fáj,

de van vagy nincs - ez a szabály.

Voltál aztán eltűntél,

a kerek világ közepén.

Itt maradtam magamban,

végletekbe hasadtam.