Szeánszot tartottam,

Lelkembe az ördög vájt karmokkal,

a Halál ölelésébe szorított és oly egyedül voltam,

embert nem értem el hát szeánszot tartottam.

A levegőbe füstölő felhői szálltak,

érzéseim oly nehézzé váltak,

és a vörös édes lé csak folyt le torkomon,

a Halál lépkedett a sötét hegyormokon.

A füstfelhő csak szállt felfele,

a levegőt és a lelkem szürkén permetezve be,

és az agyam lassan elkábult, nem volt kinek mondanom,

hogy  csak a Halál áll itt az oldalamon,

Mellettem gyertya lángja, az is halvány, apró,

a földi lét múló, az ember mulandó.

Szeánszot tartottam.

A lelkem kuporgott sötét markodban,

nem lehetett, hát nem szóltam,

rád néztem, túl sok mindent láttam arcodban,

ijesztő volt, újabb kortyok, és egyre kábultam,

míg az agyam teljesen le nem állt.

Szeánszot tartottam.