Ide figyeljetek, tököm teli veletek,

menjetek a jó büdös picsába gyerekek! 

Hogy nem lehetek őszinte, nem lehetek önmagam,

mert az üveghez minden szó szorongva koppan,

mert higgyétek csak el, vannak érzéseim,

csak elfojtott, meg nem élt, mert vannak kétségeim,

szabad e nekem előttetek, van e jogom szabadon érezni,

nincsen már válaszom, és nem fogtok kérdezni,

nem lehet már őszintén, mert hallgatom mindig a dumát,

csak még jobban szorongok, és nincs válasz igazán,

mert nem bízok a szóban, sose bíztam tán.

S mert levéded magad ha rossz az energia?

S hogy nem szólsz soha többé hozzám? - értem, nem csoda.

De nem érdekel ám, nyugi, hagyj tényleg egyedül,

megélek így vagy úgy, rendesen vagy veszettül,

de kérlek, ne lökd nekem a felesleges szöveget,

és ne akarj annyira megszakadva segíteni, csak figyelj egy csöppet,

mert ha szeretetet érzek, nem vagyok hálátlan

de oly könnyen maradok magányomban önmagam,

és talán, tessék, egy szerethetetlen érzelmi torz vagyok,

emberi kapcsolatok nem járnak, emberi szót , gyengédséget nem kapok,

ha tudok , adok, de esélytelenségemben élem esélytelen életem,

és ha te azt mondod nekem, hogy "ég veled" , én vissza, "ég veled",

magasról teszek rád és törlöm a lelkemmel ki a seggemet,

és nem várom, hogy értsd mit érzek, én is érezhetek,

lehet emberi torz vagyok, mert az lettem mellettetek,

ne is szóljatok hozzám, éljétek a nyamvadt kis életetek! 

Lájkoltad a szépet, a világosat, mindig tagadtad bennem a sötétet,

de a sötét mindig is részem volt, nem fogom tagadni miattad? - értetted?

Mert mit számítok én, hogy hogy és mit érzek,

de már nem gondolok Rátok többé, magamban élek,

és nem kell, sose kell többé félned,

jól játszok és színpadon is maradok míg élek, értem és érted,

de nekem is vannak érzéseim, gondolkozz el ezen kérlek.